Nagy-Kálózy Eszter beköszöntője

Életemnek nagyon fontos szakaszát élhettem meg Tatabányán, az általános iskolai és gimnáziumi éveimet. Gyöngyösről költöztünk át apukám munkája miatt. A szüleim több lehetőség közül választották ezt a várost szép fekvéséért, és hogy ne legyenek túl távol a budapesti rokonságtól. A korábbi lakóhelyünknél 20-25 kilométerrel közelebb kerültünk Budapesthez. Megismerkedtünk a környékkel is, hétvégenként sokat kirándultunk. Szerettem Tatabányán élni. Csupa jó emléket őrzök. A főiskola hozott el onnan, a Színház- és Filmművészeti Főiskola. Ritkán térek vissza, rokonaim nincsenek a városban, a barátaim is már máshová költöztek, de a gimnáziumi találkozókra, amikor csak tehetem, elmegyek. Ilyenkor körbejárom a környéket, visszatérek azokra a helyszínekre, amik fontosak voltak az életemben. Körbekocsizom egy kicsit, megnézem, milyen változások történtek az utóbbi években. Akkor még Népház néven működött a színház, később kapta a Jászai Mari nevet. Hamar megimertem, sokat jártunk arrafelé, közel volt a bíróság épülete, apukám munkahelye. Anyukám imádta a színházat, és vitt is minket magával, amikor csak időnk volt. Sok előadást megnéztünk, köztük több budapesti vendégjátékot is. Akkor láttam a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadást. Amikor csak lehetett, a fővárosban is „színházaztunk”. Többek között Csurka István Házmestersiratójára emlékszem, a Madáchban Shakespeare Lóvátett lovagokjára. A színészpálya iránti vonzódásom jóval régebben megszületett, már Gyöngyösön is szerepelt az életem tervei között. Anyukám színésznő akart lenni, biztos ennek is köze van ahhoz, hogy már nagyon korán megfogalmazódott bennem a pálya iránti vágy. Az iskoláimban mindig olyan szakkörökbe iratkoztam be, amik a színházzal, az irodalommal foglalkoztak. Állandóan verseket tanultam, és szavalóversenyekre jártam. Sokat segítettek tanáraim: a dózsakerti általános iskolában Gerzanics Magdolna, az Árpád Gimnáziumban Bükki Edit. Együtt készültünk a versenyekre. Támogattak, mindent megtettek azért, hogy az irodalom és a színház szeretete tovább inspiráljon engem.

(…) Tovább»


Megjelent a Komárom-Esztergom vármegye magazin!

Naponta bizonyítják: lovas nemzet vagyunk

A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok az ország egyik legrégebbi ilyen intézménye, amely nemcsak turisztikai látványosságként, hanem egyfajta génbankként is működik. Mint azt Haál Gábor igazgatótól megtudtuk, a körülbelül 400 paripa mellett múzeum, arborétum és számos látványos lovas rendezvény várja itt az érdeklődőket. (…) Tovább»

Jelentős érték a vármegye agráriuma

Nemzetgazdasági érdek a hazai agrár- és élelmiszerszektor erősítése, a magyar élelmiszerek versenyképességének növelése, a naprakész, pontos és megbízható információk eljuttatása a gazdálkodókhoz. Dr. Balogh Zoltántól, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Komárom-Esztergom Vármegyei Igazgatóságának elnökétől kértünk interjút. (…) Tovább»

Ács ipara dinamikus fejlődési pályára állt

A Kisalföld északkeleti, löszös-homokos peremvidékén fekvő, hajdanvolt, nádfedeles házak alkotta faluból község, majd nagyközség vált, mígnem bő másfél évtizeddel ezelőtt várossá nyilvánították. Dr. Szentirmai Istvánnal, Ács polgármesterével a múltat, a jelent és az iparra alapozott jövőt érintettük beszélgetésünk során. (…) Tovább»

Nagyigmánd dinamikusan fejlődő település

A közel háromezer lelkes község a Kisalföld keleti szegletében, a Közép-Dunántúli régióban helyezkedik el, félúton két megyeszékhely, Győr és Tatabánya között. Az ide látogató gyönyörű természeti környezetben szőlőskerteket, szántóföldeket, erdőt, mezőt, virágos közterületeket és vendégszerető, kedves és dolgos embereket láthat. Hajduné Farkas Erika polgármestertől kéretünk interjút. (…) Tovább»